További adatok – Nyugati kongresszus

Az Ember végre sínen van. Mert az Ember minden gonoszsága abból ered, hogy az Ember megpróbálja megtagadni az Embertől a szabadságot. A kultúrája hiányosságai ott a legnyilvánvalóbbak, ahol leginkább gyökeret vert a rabszolgaság.

És ahol olyan emberek vannak, akik szabadok, ott egy egész sor dolgot tudnak tenni. A munka élvezetté válik. Magának az erőfeszítésnek a kezelése nagyon kívánatos tevékenységgé válik. És dolgok épülnek, a világ szebbé válik, az Ember képes inkább játszmaként kezelni az életet, mint rabszolgaságként.

És így egy másik kultúrát kapunk. – L. Ron Hubbard

Közeledett az 1953-as év vége, és A dianetikusok és szcientológusok első nemzetközi kongresszusa Philadelphiában annyira sikeresnek bizonyult – „egyszerűen nem e világi volt”, ahogy az egyik Szcientológia folyóirat fogalmazott –, hogy az Egyesült Államok nyugati részén élő szcientológusok követelték, hogy legyen egy kongresszus a saját területükön is. Az egymással versengő Los Angeles és Phoenix közül Ron Phoenix mellett döntött, amely a Szcientológia otthona és az immár két éve létező Szcientológusok Hubbard Szövetségének a székhelye volt.

Így történt, hogy 1953. december 28-án a városi Little Theaterben (Kisszínház) L. Ron Hubbard olyan kongresszust tartott, mint amilyet soha azelőtt vagy azután nem tartottak. Ugyanis annak ellenére, hogy a Nyugati kongresszusban megvolt minden, ami hamarosan hagyománnyá vált – ideértve Ron bejelentéseit az új áttörésekről és a kongresszust záró fogadást –, ezt a kongresszust főleg az teszi különlegessé, hogy hogyan adta át az adatokat. Ugyanis, ahogy arról a Journal of Scientology beszámolt: „A technikai anyagok bemutatását az abszolút minimumra szorítva le, L. Ron Hubbard a fontos technikák és eljárásmódok többségét a csoporton végzett processzek formájában mutatta be.”

Már csupán az auditálás szempontjából is, ezek a processzek elsöprően hatékonynak bizonyultak: a kongresszuson többen krónikus szomatikáktól szabadultak meg, mások pedig elérték a Théta-Clear állapotot. De van egy átfogóbb oka is annak, hogy miért jelentette a Little Theater egy robbanásszerű terjeszkedés kezdetét. A csoportnak processzinget adva, Ron felállított egy modellt a küldöttek számára, hogy hogyan kell csoportauditálást végezniük az embereken a saját közösségükben, a 8-C megnyitó eljárásmódra (SOP 8-C) és az Önelemzés-listákra koncentrálva. És hogy még könnyebbé tegye a dolgukat, L. Ron Hubbard a kongresszus előtt hangfelvételt készített egy tizenöt perces csoportauditálási ülésről, amelyet minden küldött megkapott, lehetővé téve, hogy hazatérve azonnal munkához láthassanak.

Ezután következett a pirotechnika, amely drámai módon demonstrálta a horgonypontok kezelését. Ezt követte a horgonypontok kezelésének drámai demonstrációja: Miközben a teste pontosan ugyanazon a helyen maradt a mikrofon előtt, Ron úgy folytatta a beszédet, hogy a horgonypontjait pontosan meghatározott helyek között váltogatta a Little Theateren belül és kívül. Ugyanakkor azonnal megváltozott a mód, ahogy a hangja eljutott a közönséghez, illusztrálva ezzel egy alapvető adatot, amely nemcsak a csoportauditálásra, hanem az életre is vonatkozik:

„A hallás kérdése nem annyira a hanghullámokkal kapcsolatos probléma, mint a beingness-szel kapcsolatos probléma. És akkora térben fognak hallani benneteket, amekkorában hajlandóak vagytok lenni, és csupán ekkora térben lehet hallani benneteket. Értitek?”

Itt mutatta be L. Ron Hubbard az új „audiométert” is (amit a későbbiekben „sípoló méter”-ként ismertek). Ez egy olyan műszer, amely felülmúlt minden korábbi modellt, és fel volt szerelve egy szondával, amely képes volt jelezni egy emberi lény fájdalmas pontjait. Ráadásul felfedezte ennek a méternek egy olyan felhasználási módját is, amelynek még a készítője sem volt a tudatában. Valójában itt volt egy eszköz annak demonstrálására, hogy egy lény tetszés szerint képes energiaáramot létrehozni egy másik lényben.

„Tehát fogtam a saját méterét, és megmutattam, hogy hol van az összes halott pont az arcában, és így tovább, és találtunk egyet, amely igazán oltárira halott volt, és akkor hátradőltem, és bekapcsoltam. És bekapcsolódott, és a méter úgy csinált, hogy »páo«.”

Összegezve tehát, itt volt egy kongresszus tele technikai adatokkal, amelyet egyetlen cél hatott át: kiterjeszteni azoknak a képzett szcientológusoknak a körét, akik el tudják juttatni ezeket az áttöréseket a szélesebb közönségnek. És pontosan ez történt – drámai hatással. Az eredmények végiggyűrűztek az egész Egyesült Államokon, az előadásokat és csoportauditálásokat lejátszották mások által tartott kongresszusokon is, azonnali esetnyereségeket érve el, és új területi csoportok garmadáját hozva létre ezzel. A Nyugati kongresszus valójában nemcsak a 3. amerikai haladó klinikai tanfolyam előfutára volt, de ez ihlette az elsöprően sikeres Univerzumprocesszing kongresszust is, amelyet L. Ron Hubbard ugyanitt tartott jóval több mint kétszáz résztvevővel, akik az Egyesült Államok minden részéről és a tengerentúlról is érkeztek.

Így 1953 végére minden készen állt 1954 történelmi jelentőségű előrelépéseihez, és ahhoz, hogy olyan processzeket jelentsen be, amelyek tömegekben hozzák létre a beingness olyan állapotát, amelyről egykor úgy gondolták, hogy csak néhány kiválasztott érheti el, ha egyáltalán elérhető.